Bele kell, hogy vágjak, fel kell , hogy álljak. A foldtől egyből az égig szálljak.

ha bújnék, csak hozzád, ha nevetnék, csak veled, ha mosolyognék, csak neked, ha sírnék, csak miattad, ha halnék, csak érted..

Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.

A szerelem olyan mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jól esett az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz RÁ, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért..!

Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran
elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a
barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok
és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és
lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni!

-A világod sokkal egyszerűbb lett volna, ha én nem jövök vissza.

-Ez igaz. De az nem az én világom, amiben Te nem vagy benne.

Jó, oké, minden rendben indulásra kész,
Egy utolsó, pillantás egy el nem csattant csók, és többé hátra sem néz..

Nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég.

-Most figyelj. Képzeld el hogy vattacukorból van egy hatalmas hegy, aminek megmászásához hetek kellenek. Jön egy csepp víz, és elolvad a hegy.

Idáig tiszta ügy nem?

-Azt hiszem, igen.. de miért mondasz ilyeneket?

- Hát tudod van az amikor.. hát, hozzám érsz, és..

-És?

-És én is így olvadok el akkor..

Mert tudom milyen érzés, mikor elveszíted azt akit annyira akartál, és minden amid van romba dől...

Elcsábítottad az elcsábíthatatlant...s mikor már nélküled nem tud élni,kacajjal a szádon hagyod remélni.