ez az élet nevű mese, nem tréfa a fele se !

ez a mai nap. nem volt könnyű túlélni.
bocsi panni , hogy nem mondtam , hogy mi baja volt velem , de még akkor nem tisztáztam le magamban , hogy mi is pontosan. nagyjából annyi , hogy valakitől hallotta , hogy utálom meg ilyenek (de nem tom , h miért hitte el) , aztán meg , hogy leszarom meg ilyenek. na persze... én . leszarom -.- . nagyon rossz kedvem volt. bocsi ha bunkó voltam , csak már elegem volt a napból meg a sok hazudozásokból/félreértésekből.
sokat sírtam ma. a szüleim ma váltak el . apám nem normális. nem tud minket békében hagyni , mert egy dolog , h az apám és szeretem végül is , de az anyámmal egy szemétláda. mindent megtesz , hogy kicsesszen vele. de hát végül csak megmondták , hogy anyámmal maradok. és végre nem kell hülye tárgyalásokra járnom. részemről ennyi. bár igazándiból ez így egész életemben itt lesz és még baromira nincs vége hiába is szeretném. és a legrosszabb időszak még csak most kezdődik. anyám egyfolytában bőg. rémes. vagyis inkább fájdalmas. sokat tanulok , hogy ne kelljen ilyen dolgokra gondolnom.
ilyen dolgokat nem nagyon szoktam elmondani , csak panninak (:
szóval ez most így nekem fura . de most inkább kiírtam magamból, hogy ezzel is megkönnyítsem egy kicsit a dolgomat.
domi. (:


hát mai nap semleges igazából. domira kicsit kiakadtam de meg lett beszélve meg ennyi. nincs nagyon kedvem most mesélni.=/ majd legközelebb bepótolom.(: puszi panna.