én már nem tudom...
talán alaposabban el kéne gondolkoznom mielőtt beszélek... de úgy gondoltam , hogy eléggé ismerem magam , hogy tudom mi jó nekem...
és ezeket a falakat most építem magam köré . és te próbálod őket ledönteni
a sok könny amit kisírok . azokat te törlöd le .
de te azt mondtad hogy könnyű lesz , hogy majd hallgassak a szívemre
és azt hittem azt mondtad , hogy minden rendben lesz ...
de kérlek ne kelljen választanom a között amit én szeretnék és amit te gondolsz hogy kell nekem. /:
most már mindig olyan lesz , mint egy harc , te mindig az én oldalamon álltál.
de már egyedül vagyok , én csak...
én csak nem vagyok már az a kislány , hogy csak nézzem mi történik körülöttem. /:
mért olyan zavaros és bonyolult minden?
mért tesz engem ilyen dühössé ez az egész?
vissza akarok menni , hogy újra boldog legyek ...
a könnyeket amiket most kisírok
régebben mindig letörölted.
én úgy emlékszem azt mondtad könnyű lesz...
domi,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése