2010. augusztus 24., kedd


megbocsátani annyi...
ezazz.
nem utazunk.
anyámmal összevesztem . és úgy döntött , hogy sehova sem megyünk.
ill. majd ő talán elmegy a barátnőjével. most közölte.este fél 12-kor . amikor berontott a szobámba...
mind1. az anyám.és nagyon szeretem. holnapra úgy is elfelejti az egészet.
de nem utazunk. ez a lényeg.
csak most büntiben vagyok. pff. csütörtökig. szuper.

nem vagyunk tökéletesek. senki sem az. és mindannyian hibázunk. elrontunk , tönkreteszünk dolgokat. sokszor teszünk olyat ami helytelen , még ha nem is tudjuk róla ...
de minden embernek akit szeretsz megbocsátasz és tovább lépsz . mert a végén nem azé a nagyobb felelősség aki elkövette a hibát , hanem aki nem képes megbocsátani , és ezzel ő sokkal nagyobb hibát követ el .
ha valakit szeretsz, az nem arról szól, hogy csak akkor törődsz vele, amikor kedved tartja..., hanem arról is, hogy megbocsátasz, amikor elbaltázott valamit.

és ez nem konkrétan az anyámnak szólt .mert 'mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz, és csak annyit tudunk majd mondani, hogy sajnáljuk.'(tihanyi márk)

mai napi legfőbb tanulság.

aajh. az élet szép. viszonylag.

domi,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése