Szeretnék bohóc lenni, olyan, aki mindig nevet, akkor is nevet, ha belülről felemészti a fájdalom, mert nevetni kell mindig, sosem szabad megállni, sosem szabad annak a látszatát kelteni, hogy lehet az ember szomorú, játszani kell a szerepet tovább és tovább, és egyszer talán magunk is elhisszük majd, hogy tényleg nevetünk... igazából.
2011. február 7., hétfő
Szeretnék bohóc lenni, olyan, aki mindig nevet, akkor is nevet, ha belülről felemészti a fájdalom, mert nevetni kell mindig, sosem szabad megállni, sosem szabad annak a látszatát kelteni, hogy lehet az ember szomorú, játszani kell a szerepet tovább és tovább, és egyszer talán magunk is elhisszük majd, hogy tényleg nevetünk... igazából.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése