A szerelem olyan, mint egy lufi. Megtelik szeretettel, érzelemmel. Ilyenkor az ember lebeg az élet örömeiben, de egyszer csak vége lesz, leereszt. Vagy ami ennél is rosszabb, hirtelen megszakad, kipukkad és minden elszáll, minden ami benne rejlett, minden érzés ami kitölti a szívet, mint a levegő a lufit. Bár nem tűnik el olyan könnyen, vagy nyomtalanul, mint az a lufi ami felszáll az égbe, vagy annál is tovább, a végtelen óriási űrbe, míg ki nem pukkad. Ez bennünk marad örökre, sohasem feledjük el igazán. Ez az érzés mindig ott fog motoszkálni a szívünk rejtélyes mélyén, valahol amit nem tudunk hol is van pontosan csak azt tudjuk: mindig ott lesz ez az érzés a szívünk leges legmélyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése