Szerelem csak egy van, de utánzata ezer féle...

Ébredéskor ő az első gondolatod,türelmetlenül várod mikor láthatod

s mikor találkoztok minden olyan jó...TÚL JÓ...

és majd egyszer reggel, mikor könnyekkel kelsz,

mert eszedbe jut az este...az a TÚL JÓ pillanat,

és tudod...ebből csak a rémálom maradt

Hamarosan eljön az a nap, amikor már nem fogok emlékezni pontos vonásaira, arra a vadító illatra amit ő árasztott, arra a szenvedélyes tekintetre amitől annyira elolvadtam. Hamarosan elérek arra a pontra hogy nem érdekel mi történik vele, hogy kivel van és mit csinál, sem pedig az hogy vajon gondol-e rám ebben a pillanatban.Már nem várom hogy betoppan az ajtón és azt mondja hogy' szia édes, megjöttem'.És bár még hiányzik a csókja és az ölelése, de azthiszem továbbra is képes leszek nélküle élni.Túl tudom magam tenni rajta. Már nem félek attól hogy ha már túl teszem magam rajta, abban a percben felbukkan. Azt hiszem már ilyen szinten nem érdekel. És többé nem is fog.

...tettél már valaha olyat, amelyről tudtad, hogy hatalmas ostobaság, még is szükséged volt rá, hogy megcsináld? Ez az a fajta érzés, amikor tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy hatalmas, visszacsinálhatatlan baklövést követsz el és tudod, hogy hihetetlenül fog fájni a legvégén? Mikor a magadnak feltett "Kellett ez nekem" kérdésre azt válaszolod, hogy igen, bár egy józan eszű ember gondolkodás nélkül rávágta volna, hogy "Nem!" ?

...
Szeretlek!

Ne mondj semmit. Elég, ha rám mosolyogsz. Elég, ha rám nézel. Úgy igazán. És ennyi pont elég. A szívemben maradsz és pont.