Hamarosan eljön az a nap, amikor már nem fogok emlékezni pontos vonásaira, arra a vadító illatra amit ő árasztott, arra a szenvedélyes tekintetre amitől annyira elolvadtam. Hamarosan elérek arra a pontra hogy nem érdekel mi történik vele, hogy kivel van és mit csinál, sem pedig az hogy vajon gondol-e rám ebben a pillanatban.Már nem várom hogy betoppan az ajtón és azt mondja hogy' szia édes, megjöttem'.És bár még hiányzik a csókja és az ölelése, de azthiszem továbbra is képes leszek nélküle élni.Túl tudom magam tenni rajta. Már nem félek attól hogy ha már túl teszem magam rajta, abban a percben felbukkan. Azt hiszem már ilyen szinten nem érdekel. És többé nem is fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése