furcsák ezek az emberi kapcsolatok. olykor szinte ijesztőek, olykor kimondhatatlanul szépek.
néha, mikor visszatekintek rémisztő, hogy az idő, az élet mennyi mindent tartott meg és tett tönkre. olyan kötelékek fonódtak újra egybe, amikről sosem gondoltam volna, hogy valaha megmenthetőek. érdekes…
rég elveszett barátságok találkoztak újra és az út végén ismét összeforrtak. ki gondolta volna…annyi bántás, harag, neheztelés után még helyrehozható, ami darabokra esett szét, akkor rég. "de így van rendjén. hisz minden helyrehozható és megmenthető csak legyünk elég bátrak az újjáépítéshez."-mondták nekem ezt sokan.
én nem vagyok bátor. és már nem vagyok képes végig csinálni újra ugyan azt . ezvan. csodálom akinek sikerül.
időnként mindenkinek szüksége van egy kis magányra és arra, hogy kicsivel többet foglalkozzon magával, vagy csak egyszerűen nincs kedve alkalmazkodni a többiekhez.tegnap nekem ez sikerült. kikapcsoltam az emberiséget és felmásztam a cseresznye fa tetejére. egyedül voltam. és cseresznyét zabáltam :D
hogy ez jó vagy épp rossz…még nem sikerült eldöntenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése