újból és újból ismétlődnek a hangok… ugyanaz a lemez forog. erőteljesen hasítanak füledbe a jólismert mondatok. lehet, hogy körülötted már mindenki leszállt a régi, rozoga vonatról, de te még mindig rajta vagy...elnyűtt selyemruha, szakadt ballonkabát, ósdi kalap, foszló cipő, foltozott táska, ez vagy te. az ablak mellett ülsz. kifelé tekintesz. töprengsz vajon mikor jönnek már, hányszor kell még megtenned ugyanazt az utat, míg elérnek hozzád. egyszer talán észrevesznek és rádöbbennek…hogy te mindvégig ott ültél az ablak mellett.
domi,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése